Még a gyermekeknél is jelentkezhetnek urológiai panaszok. A veleszületett és szerzett betegségek széles skáláját tapasztalhatjuk és kezelhetjük gyakorlatunkban.

A szülőkkel és a gyermekkel közösen döntenünk kell a szükséges intézkedésekről. Termékkínálatunk:

A szakirodalomban gyakran találkozunk az elsődleges és a másodlagos enuresis kifejezéssel is. Az a gyerek, aki 5-6 éves korára sem tudja kontrollálni a vízhólyag-jának működését, folyamatosan egészen a születése óta, elsődleges enurézisben szenved és ez a gyakoribb formája ennek a betegségnek. Másodlagos enurézisről akkor beszélhetünk, ha a gyerek már legalább egy évig szobatiszta volt, ami alatt egyáltalán soha nem fordult elő akaratlan bepisilés.

Az enurézist a gyermekeknél lehet bizonyos gyógyszerrel is kezelni, amit csakis szakorvos irhat fel. Akik dicsérik a gyermeket amikor tudja kontrollálni a vízhólyagját – és nem szidják, ha mégis baleset következett be – már elindultak a jó úton és ha van elég akaratuk és türelmük sikerülni fog, hogy átsegítsék gyermeküket ezen a nehéz helyzeten anélkül, hogy kisebbségi érzésük lenne.

A phimosis „férfi” betegség. Ennek lényege: A hímvessző végén lévő érzékeny makkot egy bőrköpeny, a fityma védi. Fitymaszűkületnek (phimosis) azt az állapotot nevezzük, ha ennek a bőrköpenynek a nyílása olyan szűk, hogy a fityma egyáltalán nem, vagy csak részlegesen húzható hátra a makkról.

A csecsemők hímvesszője nem olyan, mint a felnőtteké:

* egyrészt, mert születéskor minden fiúgyermek fitymája a hím-vessző makkjához szorosan hozzá van nőve, a fityma letapadt rá (adhesio),

* másrészt igen gyakran a makkon túlérő, hosszú fitymabőr szűk, nem lehet a makkon áthúzni – a fiúgyermekek jó része így születik. Ez a veleszületett (fiziológiás) fitymaszűkület. (phimosis)

Az utóbbi néhány évben született szakirodalmi publikációk szerint, ha nem avatkozunk be, a letapadás 2 éves korig csak kevés gyermeknél oldódik meg önmagától. Hasonlóan a letapadáshoz, a fiziológiás fitymaszűkület is javulhat, ill. megszűnhet az életkor előre haladtával.

. A normál „érési” folyamat eredményeként a gyerekek nagy részének 6-10 éves korára válik teljesen hátrahúzhatóvá a fitymája. (Természetesen a folyamat sokkal hamarabb elkezdődik, és részlegesen már jóval korábban is hátrahúzható a fityma bőre).

Akkor miért és mikor is avatkozzunk be ebbe a természetes folyamatba? Az előzőek alapján, ha a gyermeknek gyulladásos panasza nem volt, szűkület nincs, sürgető hátrahúzás nem szükséges.

A szülőket és a közösségbe menő gyermeket is zavarhatja azonban az, ha a többi gyerek „más”, már legalábbis ami a fitymát illeti. Az sem mellékes, hogy idővel szükségessé válik a makk tisztántartása, az összegyűlt, kellemetlen szagú váladék kimosása is. Ezek alapján véleményem szerint, 5-6 éves kornál nem hamarabb, amikor a gyermekek nagy részénél már részlegesen megtörtént a letapadás természetes oldódása, a pelenkát már elhagyták, és az intellektusuk is elég fejlett, higiénia szempontjából célszerű pontot tenni az ügy végére, és a gyermeket megtanítani a hímvessző tisztán tartására.

A herék a magzati korban a hasüregben fejlődnek, de a születés idejére, vagy a születés után néhány héten belül a hasüregből a herezacskóba “vándorolnak” a lágyékcsatornán keresztül, így csecsemőknél már a herezacskóban tapinthatók.

Rejtettheréjűség. Ha valamelyik (esetleg mindkét) here nem száll le teljesen a hasüregből, azt nevezik rejtettheréjűségnek (cryptorchismus). Ilyenkor a here a hasüregben vagy a lágyékhajlatban, a lágyékcsatornán belül helyezkedik el.

Ingahere. Ritkán előfordul, hogy a here a herezacskó és a lágyékcsatorna között szabadon mozog, ezt nevezik ingaherének.

Ektópiás here. Amennyiben a here leszállása nem a herezacskóba történik, ektópiás heréről van szó. Ekkor a here általában szintén a lágyékhajlatban (de a lágyékcsatornán kívül, közvetlenül a bőr alatt) található, de ritkán a combon, a szeméremcsont felett, vagy a gáttájékon is előfordulhat ektópia.